Gondolatok a zeneterápiáról

A zeneterápia kifejezés hallatán sokan kérdőn vonják fel szemöldöküket: micsoda? Van, aki valamiféle misztikus dolgot sejt mögötte; van, aki nem érti, miért kell "külön összejönni" ahhoz, hogy zenét hallgassunk; és van, aki nem hiszi el, hogy igenis gyógyíthat a kaotikusnak tűnő hangszeres zenélés. Pedig a zeneterápiában nincs semmi varázslat, pusztán a zene lélekre ható erejének felhasználásáról van szó. A különbség a "házi zenehallgatás" és a zeneterápia között az, hogy az utóbbi szakember segítségével történik.

Ő választja ki a foglalkozásokra a zenét, ő segít abban, hogy ki tudjuk fejezni érzelmeinket, és így a gyógyulás útjára léphessünk.
A hangszeres zenélésben a szakember és a csoport tagjai (természetesen lehet egyéni formában is) szimbólumokkal dolgoznak. Itt elsősorban a verbális kommunikáció helyett a "szavak nélküliség" kerül előtérbe. Gondoljunk csak arra, milyen sokszor nem tudjuk magunkat szavakkal kifejezni, vagy félreértik, amit mondani szeretnénk. A legrosszabb esetben pedig egyáltalán nem értenek meg bennünket. A hangszeres zeneterápia lényege abban rejlik, hogy amit szavakkal nem tudunk kifejezni, az a hangszerek segítségével sikerülhet. Így elindulhat egy olyan gyógyító folyamat, aminek hatása az élet más területén is érezhetővé válhat.

A zeneterápia nagyban hozzájárul az emlékezet, a kreativitás, a figyelem, a képzelet és az önkifejezés fejlesztéséhez, ezért különösen ajánlott gyermekek számára, hiszen a foglalkozásokon szerzett élmény és a zene hatása egy életre pozitív irányba befolyásolják a személyiség fejlődését.